Ó, azok a Vörösmarty-téri krampampulizások...mikor utána bementünk valamilyen meleg helyre, azonnal éreztük, mennyire megcsapott minket a rum ereje...Aztán évekig nem árulták a karácsonyi vásáron, hiába kerestem. Idén visszatért, de nem mindig az igazi.
Volt kollégák tegnap átjöttek hozzám, és a régi idők emlékére összeütöttem a saját krampampulimat. Biztos nem szabályos, meg nincs spéci lyukas kanálkám, amiből a rummal lelocsolt, meggyújtott cukor belecsöpög a nedűbe...de ez a krampampuli szívből készült, és nagy sikert aratott.
Hozzávalók: 2 l vörösbor, 4 ek kristálycukor, 2 narancs, 1 alma, szárított gyümölcs (tegnap cseresznye), dió, fahéj, szegfűszeg, rum (tegnap csak rum aromás szeszesital, nyilván bacardi rumból még finomabb)
Elkészítés:
A kristálycukorhoz annyi vizet teszünk, amennyit felvesz. Elkezdjük melegíteni, majd amikor már forrni kezd, nagyon figyelünk, szorgosan kavargatjuk, és figyeljük, hogy kezd-e barnulni...mikor szép világosbarna, akkor hozzáadjuk a bort. Nem kell megijedni attól, hogy a hideg bortól a forró karamell megdermed, és leragad az edény aljára - majd a melegítés során szépen fel fog oldódni a borban.
Beledobáljuk a hámozott, kockákra vágott narancsot, a felkockázott almát, összetördelt diót, szárított gyümölcsöt, és úgy egyáltalán bármit, amit úgy gondolunk, hogy jó lesz bele, a fahéjt és a szegfűszeget. És a rumot, ízlés szerinti mennyiségben. Minél később adjuk hozzá, annál kevésbé forr ki az alkohol az italból.
Általában úgy szoktam adni, hogy a gyümölcsökből is merek a pohárba, mert nagyon szeretem kiskanállal kiennni belőle a végén.
Vigyázat: fejre lehet tőle állni!
Alkoholmentes krampampuli:
Ugyanígy, csak vörös szőlőlével és rum aromával (mivel a szőlőlé szerintem eleve édesebb volt, ezért kevesebb karamellt tettem bele)
1 megjegyzés:
az alkoholmentes krampampulinak semmi értelme
Megjegyzés küldése