2008. december 19., péntek

Sós perec


Néhány éve már nincs nálunk Szenteste sós perec nélkül. És mindig az én feladatom, hogy megsüssem. Idén egy főpróbát is rendeztem, a kollégáimnak sütöttem perecet, este kiformáztam, éjjelre kitettem az erkélyre, és reggel gyorsan megsütöttem. Jó volt félkómás fejjel a sütőbe bambulni, és figyelni, ahogy pirulnak a perecek.
Két részből kell a tésztáját elkészíteni.

Egyik rész:
25 dkg liszt, 3 dl langyos tej, 2 dkg élesztőt összekeverni, kicsit keleszteni.

Másik rész:
25 dkg lisztet és 15 dkg zsírt és kis sót összemorzsolni, gyúrni.

A két részt szépen összedolgozzuk, majd kinyújtjuk és pereceket formázunk belőlük (lehet óvodás gyurmázós módszerrel is, hurkák nyújtásával és összehajlításával, de én inkább a perec-szaggatómmal szoktam).
Tojással megkenjük a tetejét, majd mehet a sütőbe.
Mikor már majdnem kész van, akkor jön rá a sós paca, ami:

három rész só, egy rész liszt, és annyi víz, hogy tejföl-sűrűségű truttyot kapjunk.
Ebből teszünk pacákat a perecekre, és még visszatesszük sülni.
Frissen az igazi.

Hangyás változat - 2014

Kezdődjön úgy, hogy elfelejtem a saját névnapomat. Nem igazán szoktam a névnapokat nyilvántartani (az enyémet se), de ilyenkor illik behozni sütit vagy valamit a munkatársaknak. Egyszerűbb lenne összeállni valakivel, de azt is elfelejtettem, megnézni, hogy kinek van a közelben névnapja.
Úgyhogy akkor szerdán ahelyett, hogy szép kényelmesen összekészüljek a másnapi csapatépítésre (úgy lesz, hogy munka, meeting, aztán indulás), közben hajat fessek - így alakult:
Munka után rohanás vásárolni, aztán kerülővel Holdvilág utca az allergiás gyógyszerem miatt. Terv szerint oda csak beugrom, de ott marasztal nővérem és a gyerekek egy névnapi sörre. Egy óra.
Hazamegyek, a padlizsánok be a sütőbe, tojást felteszem főzni, közben a répakrémet megcsinálom.
Néha forgatok a padlizsánokon. Olajbogyókrém (sok erkélyes bazsalikommal) megcsinálom. Alakulnak a padlizsánok, de még nincsenek kész, úgyhogy a menet közben megfőtt tojásokból és erkélyen szedett metélőhagymából elkészül a tojáskrém. Úgy döntök, hogy az avokádókrémet kihagyom a listáról.
Közben elkezdem csinálni a sós perecet, és konstatálom, hogy innen-onnan összekaparva épp annyi liszt van, amennyi kell. Két kiskanállal félreteszek a sós pacához, de a formázáshoz már nem marad. Úgyhogy az kicsit nehezebb, mert így beleragad a formába. Nem baj, picit nyomingerebbek az átlagnál, úgyis az íze számít. Mikor kész, beteszem a két tepsit a hűtőbe, hogy éjjel ne keljenek (frissen akarom reggel megsütni, úgy finomabb). Tök jól befér, de az ajtó kinyílik...nem jó ez...időm/kedvem átrendezni a ragadós pereceket nincs, úgyhogy a két tepsit sütőpapírral lefedve, ráborítva a pizzasütő formákat, kiteszem az erkélyre...úgyis hűvös éjszakáink vannak.
A menet közben megsült padlizsánokat meghámozom, felét elteszem magamnak, másik feléből padlizsánkrémet csinálok.
Elkezdek pakolni a teambulidingre, de mivel már nagyon álmos vagyok, inkább lefekszem.
Reggel előbb kelek, mint az ébresztő, és hozom be az erkélyről a pereceket.
Első tepsivel minden rendben.
Második tepsi.
Tele picike hangyákkal. De TELE.
Szóval gyorsan átrámolom másik tepsire, egyesével hangyátlanítva a pereceket, de közben a hangyák szétszélednek a konyhakövön. A tepsik be a sütőbe, maradék hangyák majd megégnek ott, szegények.
Chemotox-szal kicsit lefújom a konyhakövet, vagyis fújnám, mert kiderült, hogy elfogyott...úgyhogy marad az egyesével taposgatás. 4785 hangya egyesével megölve.
Majd ha hazaérek, veszek valami hangyairtót a biztonság kedvéért.
Most sülnek a perecek (és hangyák), de lassan pakolnom is kell, mert nem lesz így csapatépítő.
Ha különösen finoman sikerülnek a perecek, nem árulom el a kollégáknak, hogy a titka a hangya....

Nincsenek megjegyzések: